Növényvilág
A jobb minőségű sziki gyepeken él a cickafark, a villás boglárka, a nagyobb sótartalmú részeken a magyar sóvirág. A szikerecske lefelé folyásának völgyében, a „vaksziken” szélsőségesen sós talaj alakul ki, ezen csak a bárányparéj él meg. Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek. Ilyen a sziki sóvirág, sziki csenkesz, orvosi székfű (kamilla). Szikes rétek jellegzetes növényei a sziki őszirózsa és a sziki kocsord. Tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike díszítik az erdős tájakat. Később nyílik a fátyolos nőszirom és a magyar zergevirág. A fajgazdag löszpuszták maradványaiban tömegesen fordul elő a pusztai csenkesz, deres tarackbúza, helyenként a kunkorgó árvalányhaj is megtalálható. Gyakoriak a különböző zsályafajok, a macskahere és a magyar szegfű pedig a terület ritka és értékes növénye.
Állatvilág
Igen megbecsült madár volt az éberségéről híres daru a Nagy-Sárrét vidékén (Rakonczay 2006). Az utókorra maradt szájhagyományok szerint a pihenő darucsoport nyugalmát őrdaruk vigyázták. Az őrt álló daru lábával rögöt tartott, hogy csökkenő ébersége esetén az elejtett rög koppanása felébressze. Veszély esetén jelezni tud a pihenő csapatnak. Püspökladány legrégibb (ismert) címere a török hódoltság – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem – idejéből származik (1647). Azóta 1947-ben mezővárosi rangra emelkedett település pecsét lenyomatában eltérő címerforma található. Ami mindkettőben közös és a város jelenlegi címerében is központi helyet foglal el: a darumadár. A címerpajzs függőleges középpontjában a Sárrét jellegzetes madara az ún. „őrdaru” fél lábán áll, felemelt lábával rögöt tartva.
Bihardancsháza határában található a Hortobágyi Nemzeti Park egyik kihelyezett tájvédelmi körzete. Talán ennek is köszönhető, hogy Magyarország egyik legjelentősebb túzokállománya ezen a térségen fedezhető fel. A túzok körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére kitartóan képes repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Külsejére jellemző a szürkésbarna tollazat, piszkosfehér mellrésszel. Elsősorban fűfélékkel táplálkozik, de különböző magvakat, rovarokat, sőt kisebb madarakat is elfogyaszt. A madarak közül az egyik legóvatosabbnak számít, becserkészése szinte lehetetlen. Az egyik legnagyobb termetű túzokféle szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, míg a tyúk átlagosan 4-5 kilogramm. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács a különösen veszélyeztetett fajok közé sorolta, ugyanis magyarországi példányszámuk az utóbbi évtizedekben jelentősen megcsappant.
A rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, bár a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürkemarha gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a komondort vagy épp a parlagi baromfifajtákat. A térség egyik legjelentősebb létszámú és az egyik legszebb szürkemarha nyájával találkozhatunk, ha Debrecenből Bihardancsháza felé vesszük az irányt. Sápot elhagyva, a Módos-tanyán számos kisborjú derít mosolyt az arcunkra. Ezen a környéken pedig még ma sem meglepő, ha juhnyájat legeltet a pásztor, pulijával.